Nekünk, hajósoknak csak a „félsziget kerülő” és amikor kimondjuk ezeket a szavakat mindig mosoly lesz az arcokon! Ez az a verseny, ami valahogyan mindig jó, mindig érdekes, mindig izgalmas, változatos és örömteli! Nagy varázsló ez a Tihanyi félsziget! Kedvére csavargat mindenféle szelet, néha eldugja, elnyeli máshol meg szegény hajós nyakába önti egészen! Miközben játszik velünk lelkünkbe férkőzik a múltak szépsége, a természet érintetlen varázsa, a part menti illatok és énekek sokszínű keveréke.

Kifutván a kikötőből máris igazgatják az idegrendszert ezek a fránya szellőlukak, pöffeszkedő völgybéli lökések kerge birka, forgolódó áramlatok. Találgatjuk, mire határozza el magát a rajt körül és hogyan kíséri majd a napunkat el. Bővültünk egy rádióval is. A készülődő rajtvonal mögött hasznos időt töltve hallgatózzuk az új szerzeményt. Annyira tudni akarunk, hogy kis híján elindulunk egy másik versenyen is a recsegő vezényszavak hallatán.

Kellemes hosszú a rajtvonal, hogy biztosan lehessen rosszul dönteni. Raum legyen vagy fél a szél? Felpörög, vagy befordul? Továbbra is megtöltve lesz-e sajtszerű lukakkal vagy hagy minket békén előre siklani? Genakker legyen, reacher vagy adu ászként a spít tűzzük az orrunkra fel?

Talán jó helyről, lendületesen, majdnem tiszta szélben! Csak kiverekedjük magunknak a szabad levegőt! Jó a menet jó a hangulat szinte serceg a gélezésen a koncentrációnk. Tudjuk, hogy a cső mindig viccelődi a naiv hajóssal, ezért mi tudományosan előre tervezve sikeresen becsapjuk ma őt.

Elégedett eufóriával vágunk át a kompok között, de nem merünk rögtön beborítani a sajkodi örökzöldek közé. Talán jó volt talán nem, de haladunk! Saccra a második harmadik helyen. De a legmélyebb alázattal is negyedikként! Van ott szél az öbölben. A csavarodástól stabilan és megerősödve. Nyugat felé csak fenséges ballagó hajócsodákat látunk! Fordulunk! A leeline-nál megint! Útjogos határozottsággal követelünk helyet a fordulóhoz!

Genakker legyen. Legyen. Vissza a part menti fákhoz, ha a szembe lévők hagynák… Tikk-takk. Még jó így, picit tompábban, de gyorsabban. A cső előtt bezavar még egy hajó, veszítjük a magasságot, elbukjuk a szöget. Azért jó lesz. Nem kellene a szembevágó szélcsend, sem előtte a komphullámok. Feltorlódtunk. Beszorulunk a 10 méteres víz és a horgászstégek közé. Nyugtalan percek és bosszantóan nyugodt vitorlavásznak! Krajcosodik keletről, meg persze északnyugatról is. Kis zavar a hajón egy jó szándékú versenytárs nyom a kis víz felé. Küszködő tömeg csigatempóval a déli kardinális felé. Na, megindult végre valami realizálódik a szélirány. Nagyjából…. Be kéne menni a félsziget alá. Nagyon el lehet dugva a hajógyári öbölbe az a bója. Befordíthat a szél. Vagy eláll…

Gondolataink elsodorják ezt a lehetőséget, távolabb visznek a parttól. S valahogy innentől elfogy az erő! Nem megy a krajcz, nem megy igazán a hajó, körbeugrál kicsit minket a szél is! Négyen jönnek utánunk az osztályból! Előttünk talán hárman! De valahogy most ez sem erősíti a küzdőszellemet. Lassan de biztosan csúsznak ránk. Veszítjük fejben az erőt. Nem akar sem gyorsan sem élesen menni ez a hajó! Valahogy lassan jutunk el a célig. Túl lassan ahhoz, hogy igazán elégedettek legyünk! Hazafelé azért előjön az út minden szépsége is! Fantasztikus menet volt! Ajándékvitorlázás, igazi élmény, elfoglaltság és pihenés a léleknek! Köszönjük nektek égiek!