A kicsike kör, az előkészítő kör, edzési lehetőség a nagy kék előtt és még sorolhatnánk a megfogalmazásokat, de nekünk alkalom, hogy újra önfeledten együtt lehessünk, közös akarattal, kitartással egymást segítve megint megmérettethessünk a természettel, versenytársainkkal, önmagunkkal. Kis szeles kódorgó fuvallatos, leállós napnak ígérkezik számba vesszük a vitorlákat, megvitatjuk a lehetőségeket és kémleljük a nagy kék eget. Jókedvű a csapat, virgonckodik a hajó is. Egy szelet jó szelet kérünk égi atyánktól a többit megoldjuk majd mi.

Ígéretes rajt után “robogunk” a nádasok felé remélve, hogy fúj és görbül majd annyira, hogy eltaláljunk a bójáig vele. Látunk beljebb és kijjebb is küszködő vitorlákat, csíkoz és bujkál a szél a kék tavon! Nem merünk felzárkózni a zöldig! Szélkereső egységek foglalják a parti vizet. Jobbra át kicsit középre és várva, hogy oldalazva felhúzhassuk a nagyobb vásznakat. Kenesén még kellemes helyen, lendületben. Vajon a déli part is bizonytalankodik? Lesz elég ereje továbblökni minket? A kockázatos biztonságit választjuk! Dél- közép- kacsázva. Valahogy topog most a hajó és vele feszül a legényég. Forog az agy mozognak a kötelek, változnak a súlypontok. Megcsípünk egy frissülő csíkot, meglovagoljuk, nem engedjük el, vigyen bár merre is. Mögöttünk lassan picivé zsugorodnak a hajók, talán még elkaptuk a kötélvéget! Sokan lógnak rajta- sajnos mind előttünk- de úton vagyunk és ez most a legfontosabb! Csöndesül a szél, halkulunk mi is, apróak a mozdulatok akarjuk azt a célt! Kúszunk, mászunk, csúszunk egyre előrébb figyelve szélanyánk minden kis rezdülését. Sikerült Hetedik egységként a szintidőn belül. 🙂

Csak abból építkezhetsz biztosan amit már megtapasztaltál! Soha nem a célban mindig csak az úton tapasztalsz! A cél hajtóerő de az út ad meg mindent amire vágysz!