Szokás szerint az idei évben is nagy létszámmal volt jelen hajóosztályunk a Generali Biztosítási és Bankár kupán! Mi első bálozóként kaptunk felkérést, természetesen csak személyünkben, hiszen vitorlásunk régi anyakikötőjében a Kenese Marina Port-ban nem igazán úszhatta meg az elmúlt években ezt a programot. Furcsa érzés volt reggel készülődni! Annyira új nekünk az osztály, hogy nincsenek még nevek, arcok sem nagyon, éppen csak a hajók nevei jelentenek útmutatást a vízen. Nekem személyesen még kevesebb a kapaszkodó, Böjte Ricsi nevét skandálom csak magamban a harmattól csúszkáló fedélzeten, miközben akasztani viszem a reachert. Vezettem már sokféle vízi jószágot, tavon, tengeren vagy folyamon, az egykezes sem újdonság, de azért minden hajó más és sok időm ismerkedni sem volt, hiszen nem az én kezem fogja a kormány a versenyeken. Kevés a szél ami támogatná a sietésem, szeretnék idő előtt érkezni, hogy felmérhessem a terepet! Kikanyarítom kis kedvencünk orrát a tó ölébe, nézem, hogyan foghatnék szelet, ami előre lendítene. Nem vagyok egyedül a korán igyekvők között! Idegesen integető nagy vitorlák és vizet köpködő farok jelzik, hogy elkél a belsőégésű segítség. Hiába ami szemből jön és gyenge az csak bokszpartnerből jó. Kilenc után nem sokkal már csak kutakodom a helyek iránt, irtást keresve az árbocerdő rengetegében. Végül becsusszanok egy eldugott csatornába, segítő kezet is kapok a kikötéshez! „Már csak mert tudni akartam ki vagy”- köti le az orromat Bakóczy Kálmán a bikára. Még a vízen összefutottam kedvenc ötvenesemmel- első hajóm, amin versenyzőként szolgáltam itthon- így van, akinek a kezébe kapaszkodhatok, hogy bevigyen a sűrűjébe. Kellemes körülmények, kiváló hangulatú zsivaj, profi rendezés az első benyomás! Keresve a legmegfelelőbb embert, Litkey Farkas mellett döntök. Kellő magabizonytalanságom mellé jól jön az erősítés! Előzékeny, mosolyog, segít! Végleg megnyugszom, talán a nehezén túl vagyok. Osztálykapitányunk barátságos intelmeivel, felvértezve várom a sorsolást!

Szuper jó kis csapattal vágok neki a megmérettetésnek! Nyitottak, érdeklődők, szeretnék élvezni! Fél órás gyorstalpaló, kacagással, koccintással, sok-sok fordulóval! Menni fog ez! Ment is! Azt tanultam az edzőiskolába, hogy a korai rajt jó jel a jövőbeni fejlődésre nézve. Azon már csak csiszolni kell! Farky is ezt javasolta a motorosból! Kicsit tehát visszafordulunk, hogy megkezdjük a csiszolódást! Kellemes a szél! Talán part felöl frissül! De vajon középen erősebb? Jó kis verseny sok-sok hajó- hajó küzdelemmel, de mindenek előtt Gentlemen’s agreement, néha még a szabályok kárára is! Vendégeink élményt szeretnének, nem pedig harcot! Azt gondolom, azt remélem nem csalódtak! Jó hangulatban nem is rossz helyen hasítjuk át tőkesúlyunkkal a célvonalat! Levezetésként mindnyájan megmerítkezünk, jól esik a langyosodó Balaton a hideg fröccsel! Kikötés után az általam Aftereight-es Bálintnak keresztelt “osztálytársam” vesz szárnyai alá, együtt „lógunk” várva vacsorát, eredményhirdetést, vihart. A menjünk ne menjünk kérdést én a menjünk felé görbítem, fantasztikus élmény az esteledő vízen hazafelé futtatni a hajót!

Kedves csapatom, kedves osztályom, kedves szervezők, köszönöm nektek az élményt!