A hagyományoknak megfelelően vitorlabontó ünnepséggel, a Balaton megkoszorúzásával indult Balatonfüreden az évadnyitó vitorlásverseny. Kellemes napos de gyenge-szeles időt jósoltak a digitális varangyok. Az öreguras szoktató déli rajt helyett mi korai kifutást terveztünk, egy délelőtti edzést csapva hozzá a forrósodó versenylázhoz. Kilenc órakor gyülekeztünk kis kedvencünk előtt az élénk színekkel ébredező pázsiton. A túlzott izgalom helyett inkább lelkes tenni-akarás jellemezte a csapatszellemet. Ahhoz már sok időt töltött mindnyájunk a vízen, hogy ne lássuk előre, érdekes lapokat osztogathat ma a szél. Kis szeles menet kergetőzéssel. Csak stabil legyen. Ha irányában nem is legalább erejében. Meru hajónk díszítve van mindenféle szélre. Teljes a ruházat, csak győzzük vetkőztetni, öltöztetni a Kedvest.

A rajt felé úgy oldalazgattunk mint az éhes cirmos a gőzölgő tál felé. Próbálgattuk az irányokat, állítgattuk a vitorlák éleit, szoktattuk közös testünket a manőverekhez. Végre szemrevételezhettük ellenfeleinket mozgolódás közben is. Életre keltek a nevek, színes táblákra vésve csillogtatták gazdájuk erényeit, kellő büszkeséggel vállalva a múltbéli emlékeket. Jó érzés volt közéjük siklani. Jó érzés volt látni, érezni, hogy mások is értik érzik azt az egyensúlyból fakadó gyönyörűséget amit ez a tó adni tud, keretbe rakva ezer földi csodával, ami igazán csak belülről látható.

Évadnyitó rajtlövés! A túraversenyzés szerény átkai mellett – gondolván korai rajtra, elfelejtett útjogokra- úgy feszültek remegtek a hajók mint homok felett a hortobágyi délibáb. A vitorlázás esszenciája! Összegyúrva minden tudás, minden akarat, minden technika egy vonalon! Már csak a rajtért is érdemes újra meg újra vitorlákat bontani! Nem sok a szél. Vízközépről pont keresztbe fújna minket Alsóörs felé! Persze, hogy dél felől halászgatjuk leheletét. Jó helyen, jó irányban, tiszta széllel, sebességgel! Nem megyünk el a part alá egészen. Sokan középen ügyködnek a bátrabbak lemondva az élességről nagyobb vásznakat húznak és észak felé böknek velük. Fordul a szél és frissül a szél. Bátraké a szerencse! Na ilyen szelet nem brekegtek ma reggel a békák! Jó néhányan megszöktek előlünk vele. A forduló után az újabb dilemma. Vajon hol tudja át törni magát az a fránya nyugati fuvallat? Ha kicsit belehúz mindjárt leterjed a széleken Csopakig, ha elgyengül közben, inkább csak az Öreg Tihany széleit járja körül. Sokan araszolnak az északi nádasokhoz. Körbekerítve gondolják a szelet az öböl körül. Mások dél felé borítanak, onnan várva a frissülést. A bizonytalanok középen, a természetre bízva a döntést. Nekik megérte! A cső felül frissül! Mi északiak vágyakozva nézzük az elfutó hajókat. Pedig nem voltunk rossz helyem. Fantasztikus rajt után ígéretes menet, de most kicsinykét megtorpantunk a nagy lendületből! Futunk a szél után, először sokat befogva belőle, utána élesen! Cél a tihanyi bója. A takkváltás után kis szeles küszködés, súlyozni kell a lee-t, hogy áramoljanak az erők, dolgozzanak a vektorok. Kapirgálni kell az égről a szelet de azért az utolsó foszlányokkal Meru is befut még bőven a szintidőn belül!