XII. EL Yacht Dér Kupa 2018

Az utolsó versenyünkre készülünk, november 3-át írunk, gyönyörű napsütés és 16-fok fogad reggel a BFYC-ben Balatonakarattyán.  A MERU Sailing csapata egy kiadós reggelivel kezdi meg a napot a „BFYC Kantinjában”. Ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy más vitorlástársakkal beszélgessünk, és felidézzük az elmúló 2018-as szezon élményeit. A kormányosi értekezleten elmondják a verseny részleteit, amiből kiderül a 2 leglényegesebb pont: széllel ne nagyon számoljunk, viszont igazi ’indiánnyár’ időre készülhetünk.

A rajtnál kutakodva keressük helyünket – mint azt oly sokszor-, de nem egyértelmű, hogy melyik oldalt válasszuk.  Az előrejelzések É-ÉK szelet prognosztizálnak, így a part közelségét választjuk.

Idén még nem alkalmaztuk a „megközelítés félsebességgel” stratégiát, általában a félszeles megközelítést választottuk a rajtolásnál. Találunk egy rést a hajók között, és sikerül korai rajt nélkül áthaladni a rajtvonalon. Sikeresnek érezzük magunkat, remekül állunk a mezőnyben. Mivel nincs 3 perces tilalom a hátszélvitorlára vonatkozóan, a széliránya lehetővé teszi a genakker felhúzását.  Akkor hát fel vele! A csapat most már magabiztosan végzi feladatát! A szél belekap a nemrég megjavított (elszakadt a szüreti regattán), kisebb genakkerünkbe és szép sebességgel repíti a MERU testét a Balatonvilágos környéki bója felé. Lelkesek vagyunk, de az öröm nem tart sokáig, mert enyhül a szél ereje, és lassul a hajó. Azok az egységek, amelyek még közelebb vannak a parthoz, megkapják az előre jelzett É-ÉK-i szelet, bal csapáson rohanva megindulnak. Mi továbbra is egy gyenge, déli széllel, változó sebességgel (1-3 csomóval) haladunk, viszont pont jó irányba, egyenesen a bója felé. Amennyire lehetséges a part felé ejtem a hajót, reménykedve, hátha minket is elér majd az É-ÉK frissülés. Ám időközben ott is csökken a szél ereje, alábbhagy, így már a többi hajó sem száguld, sőt szinte leállnak. Jó a magasságunk, így felzárkózunk a mezőnyhöz, és már előkelő helyen állunk. A bója elött kb 1 km-el a Blöff-öt látjuk meg elsőnek, a Gyöngy pedig kezd beérni minket, Menta meg Cosinus a hátulról érkező frissüléssel erőteljesen felzárkózik. A bója előtti pár száz méter egy kínlódás. Enyhe szelecske van csak, és az ráadásul forog, akár 180-fokot is. Nem egyértelmű hogyan tovább. Látszatra, persze minden más egység tudja mi a dolga és teszi is azt. A Gyöngy időközben megelőzött minket, Menta és Cosinus felzárkózott. Mi beragadtunk sok más hajóval együtt a bójánál. Szinte áll mindenki. Megy a lökdösődés, meg-megcsillannak magyar nyelvünk egyre kacifántosabb kifejezései.

Indulás a második pályajel irányába. A bója utáni helyezkedésben találunk egy üres vízfelületet, amit gyorsan ki is használunk és sikerül tiszta szélhez jutni, ami időközben végre megérkezett. Jobb csapáson haladunk a kijelölt kapu irányába, mi voltunk az utolsók az 5 egység között. Az erősebb szelet a partnál látjuk, ami egyáltalán nincsen irányba. Menta és Blöff direktben, vízközépen tartanak a kapu irányába. A Gyöngy jóval előttünk, a Cosinus pedig kb. 500 méterrel előttünk hajózik. Látjuk, ahogy a szélcsend kiterjed, már egyre nagyobb vízfelületen lavor van, akit elér, az szinte megáll. A szél egy furcsa csíkban a partfelé visz.  A szél erősödik, megdől a hajó. Reacherről, fokra váltunk, hogy élessebben tudjunk haladni a part irányába. Sebesen szeljük a habokat, szinte repesztünk, rengetek hajót megelőzünk. A lavorban rekedt hajók összeesett vitorlákkal szinte egyhelyben állnak. Olyan közel kerülünk a parthoz, hogy aggódva nézegetjük a mélységmérőnket, nehogy baj legyen. Merész, de jó döntés volt, pedig akik még nálunk is kijjebb merészkedtek a part felé, azok is sorra kezdenek megállni. Ejtünk és felhúzzuk a genakkert, de mivel a szél tompul és egyre tompul, ez nem kedvez nekünk. Ebben a gyenge szélben nincs időnk vitorlát váltani, túlságosan szétesne a hajó mozgása. Bevállaljuk azt, ami sokak számára cikkinek tűnik, de mivel most muszáj, így mégis megtesszük: a genakkert Spi-nek használjuk.

Bejön! Tiszta hátszéllel immár kiáll a genakker és viszi, viszi a hajót előre, direkt a kapu irányába. Már csak élesednünk kell és a kenesei bóját irányba venni. Ezzel a manőverrel időközben megelőztük a Mentát, Blöfföt és a Cosinust is.

A kenesei bója nagyon közel van, futtatjuk a hajót jobb csapáson.  Ezen a szakaszon újabb pár hajót sikerül megelőznünk. A bójavételnél több hajó felettünk van, így belső helyük miatt nekünk kell nagy ívben megkerülni a pálya jelet. Forduló után csapást váltottunk, trimmeljük a vitorlákat, mikor hirtelen jobbról egy hajóorrt látok támadni. Hatalmas az ijedtség! A hajónkba ütközött! Hihetetlen, de megtörtént. Semmi előjele volt, senki sem kért helyett, egyszerűen durr.  Meg vagyunk róla győződve, hogy mindent helyesen tettünk, ezért úgy döntünk, óvást nyújtunk be ellen. Mire újra versenyben vagyunk a Cosinus már megelőzött minket. Igyekszünk felmérni az ütközés következtében keletkezett károkat. A korlátdrótok elszakadtak, a korlátok meghajoltak, de a hajó teste épségben van. Már nem tudunk felhőtlenül, teljes mértékben koncentrálni, ziláltan a cél felé haladunk. Ennek ellenére megpróbáljuk megtámadni a Cosinust, amihez már nincs elég időnk a célig. Célba érünk, és szusszanunk egyet.

Végül sikerült a versenyt befejezni, sőt elértük az idei szezon első dobogós helyezését. Gratulálok a csapatomnak és köszönöm nekik a szezont.

Andrejka Jenő, Bizony Cynthia, Lakatos Zsolt, Peres Ádám, Slenker Gergely, Szerencsés Gergely, Tóth Csaba, Kulcsár Viktor  MERU kapitánya: Györgyei Attila